Critiche di Nessa (Blogkritika)

Újabb fergeteges hír a Blikk.hu-ról: ,,Hat hétig gigadugó lesz az Árpád-hídon!" (link). A szokásos forgatókönyv zajlik ismét, elkezdődik a felújítás, így sávokat zárnak le, terelőbójákkal szűkítik le a forgalmat, és emiatt torlódások várhatóak. Egy normális lap be is érné ennyivel, de a Blikk természetesen ebből is valami epikus méretű ügyet szeretne csinálni. Ez lesz az útlezárás, amiről generációk múlva is beszélni fognak! Érted, nem elég nekik, hogy nagy dugó lesz, vagy szimplán csak dugó lesz, ha tehetitek, ne menjetek arra! Nem tudják egyszerűen beollózni a BKK oldalán található közleményt. Nem, nekik egy gigadugó kell. A kérdés már csak az, hogyan lehet a gigadugót überelni? Mert ne legyenek kétségeink: előbb vagy utóbb a világ kitermel nekünk egy még nagyobb forgalmi fennakadást, és akkor azt is el kell majd nevezni, abból is hírt kell csinálni, méghozzá az egész rohadt évszázad legnagyobb közlekedési hírét. Szóval a kézenfekvő teradugó utánra (a folyamat nem állhat meg) én a gordiuszi dugót kandidálnám, ami természetes módszerekkel egyszerűen feloldhatatlan, csak akkor lehet megszüntetni, ha felrobbantod a hidat, vagy szétvered az aszfaltutat egy szablyával. Legjobb lesz, ha már most elkezdünk készülni erre a krízisre, hogy ha ne adj Isten beüt a krach, ne érjen minket váratlanul!
Mára valami különleges csemegével készültem. Egy, a miénkhez hasonlóan kritikákkal foglalkozó blogot fogok véleményezni. Szokatlan ötlet, de határozottan tetszik, és ha már megkértek rá, akkor a igyekszem a legjobb tudásom szerint teljesíteni a feladatot. A mai kiszemelt tehát a "Critiche di Nessa", avagy "Nessa kritikái", mely minden ellentmondást nélkülözve Nessa Laura Lossëhelin (és Anna) elkötelezett munkája nyomán öltött testet. Nem is szaporítom tovább a szót (arra ráérünk egy bekezdéssel lejjebb), kezdjük el metaforikus filctollunkkal megrajzolni a verbális bemetszések helyét!

Úgy gondolom nem nagyon van értelme a blog kinézetével foglalkoznom. A háttér kicsit csúnyácska a nagy felbontás miatt szembetűnő "illesztések" miatt, de ez szinte elkerülhetetlen a részletgazdagabb képek esetén. Sajnos a fejléc semmitmondó, jobban illene egy könnyed, nyári szezonra készült fanfictionhoz, mint egy ilyen jellegű bloghoz. A kurzorról hulló kis csillámokkal sem vagyok túlzottan kibékülve... azon túl, hogy igazi kihívás vele Houellebecq nevét leírni, nem sok esztétikai szerepe van. Egyébként az oldal összeszedett, és jól áttekinthető: a modulok rendben vannak (bár az olasz nyelv használata nem túl felhasználóbarát, de ha van két agysejted, amit össze tudsz dörzsölni, akkor ki tudsz igazodni rajta), és a menüpontok is korrektek, mind formailag, mind tartalmilag. A "Rendelés menete" például kifejezetten részletes, és annyira informatív, hogy elgondolkodtam, nem kéne-e nekem is megreformálnom a saját, oldalsávon található szösszenetemet... aztán rájöttem, hogy szükségtelen, és minden maradt a régiben. Viccet félretéve, az ilyen és ehhez hasonló jelek mutatják, hogy Nessa komolyan gondolja ezt az egészet, ami már akkor is hatalmas piros pontot érdemelne, ha történetesen égetnivalóan rossz kritikákat írna. Visszatérve a menüpontokra, annak is örültem, hogy az olyan haszontalanságokat, mint például a díjak, versenyek és karakterek, elrejtették az "Egyebek" alá, pár jobb sorsra érdemes apróság mellé (Gondolok itt a dalszövegfordításokra és a cikkekre, melyek megint csak nagyon nívósak, és méltán tarthatnak számot az olvasó figyelmére!). Szívem szerint én a "Képek, gifek, png-k" menüpontot is elsuvasztottam volna az "Egyebek"-en belül, hisz messze nem olyan fontosak, mint mondjuk a "Tudnivalók" vagy az "Eddigi kritikák". Ezektől az apróságoktól eltekintve nem találtam kivetnivalót a szerkezeteben. Mindent összevetve... meg vagyok elégedve.

Térjünk rá a lényegre, vagyis a kritikákra. Természetesen nem olvastam el mindegyiket, de nem is volt rá szükség, hiszen elég hamar (2-3 után) kikörvonalazódott, hogy mit is fogok írni. az első tucat véletlenszerűen szemezgetett írás után pedig teljesen biztos voltam magamban.
Több problémám is van a kritikáiddal, leginkább technikai jellegűek, de nem kell megijedni, nem olyan komoly dolgokról van szó. Talán azzal kezdeném, hogy van egy alapvető gond az értékelési rendszereddel. Nem tudom, mennyire tudatos döntés eredménye, de könnyen kivehető a kritikáidban egyfajta mintázat. Van egyszer a kinézetről szóló rész, a "jó zsaru", aki dicsér (sokszor talán túlzott lendülettel), jó szívvel osztogatja a pontokat olyan dolgokra, melyeket nagyon el kell rontani ahhoz, hogy ne legyenek tökéletesek, vagy legalább elfogadhatóak. Repkednek a maximum pontok a fejlécre, háttérre, modulokra, címre, fülszövegre (enyhe áttüremkedés érezhető...) melyek egy része nagy valószínűséggel eleve nem a blog írójának érdeme, a másik része pedig, mint ahogy az előbb utaltam rá, egy kis odafigyelés eredményeképp megüti az elvárt szintet. Ez már önmagában úgy elbillenti a mérleg nyelvét, hogy még a legborzalmasabb blogok ("One Direction, Jade és a Maffia" és az "ELECTRONIC L0V3") is közepes körüli értékelést kapnak a végső összesítéskor. De ne rohanjunk ennyire előre, mert jön a tartalom értékelése, vagyis a "rossz zsaru". Őt már nehezebb lekenyerezni, hisz megtorol minden nyelvtani botlást, minden történetvezetési csacskaságot, és kész keményen ostorozni írót és irományt egyaránt, amennyiben úgy érzi helyesnek. Ezzel nincs is semmi baj: ha a kritizált blog jó, akkor a két rendőr teljes egyetértésben, és többé-kevésbé jogosan ad egy végső, magas értékelést. Ám ha az oldal tartalmi részével gondok vannak (És hol máshol lennének? Én is szívesen elidőzök pár felesleges modul vagy csúnya fejléc fölött, de valójában számítanak valamit?), akkor a kinézet szükségszerűen jó értékelése fel fogja húzni a végső pontszámot. Ha lenne egy kis bizodalmam az emberek önkritikájával kapcsolatban, akkor elhinném, hogy több oldalnyi savazás után nem fognak megvigasztalódni egy közepes pont láttán, de... nos, mondjuk úgy, hogy nagyon erős tud lenni az az ominózus szalmaszál, ha az egónkat éri sérelem. Emiatt az előnytelen pontozási rendszer miatt nem lehet elég erővel átütni az üzenetet. Szóval vagy át kell alakítani a szisztémát, vagy keményebben kell értékelni.

A másik dolog, amire mindenképp ki kell térnem, az a motiváció. Ha valaki vállalja, hogy mások műveit kritizálja (ez több szempontból is komoly és felelősségteljes feladat), akkor nem veheti félvállról azt, amit csinál. Ha okítani próbálsz, lehúzol valamit, vagy dicsérsz, mindig tedd kellő alapossággal és jól megindokolva. Ez alapvető irányelvként is fontos, de kiemelt jelentőségű az olyan kritikusok esetében, mint amilyen te is vagy, vagyis aki közvetlen hangot üt meg a másik féllel. Mert ugye ha három lépés távolságból, vagy három lépcsőfokkal magasabbról fogalmazol meg olyan gondolatokat, melyek a másik fél számára kellemetlenek, akkor csak annyit süthetnek rád, hogy cinikus és besavanyodott alak vagy, viszont mégiscsak valamennyire kompetens, de ha kvázi partnerként, szabadon beszélsz blog írójával, és úgy oltod le, az teljesen más helyzetet szül. Egy karnyújtásnyi távolságra vagy tőle, jobban bevonódsz, ezért jobban be is vonsz másokat a sárdobálásba (amit a hozzászólások tanulsága szerint egyébként egész jól kezelsz). Hogy hová akarok ezzel kilyukadni? Nos, semmiképpen sem arra, hogy másként kezeld az embereket. Te ezt a stílust választottad, feltételezhetően azért, mert ez áll hozzád közelebb. Viszont az effajta nyíltság nagy rálátást enged arra, hogy a feladat iránti lelkesedésből írod-e a soraidat, vagy csak egyszerűen ezért, mert el kell végezned a feladatot. Ha elfogadsz egy tanácsot, amit én elég hamar kénytelen voltam megtanulni: csak akkor írj, hogyha érzel magadban annyi lelkierőt, hogy a lehető legtökéletesebb kritikákat add ki a kezeid közül. Nemcsak azért, mert annak, amit csinálunk, megvan a maga felelőssége, hanem azért is, mert egyébként nem fogják komolyan venni amit mondani próbálsz. Félreértés ne essék, szerintem nagyon jó munkát végzel, de csak akkor, amikor igazán odateszed magad, belemész a részletekbe, és szabadon, megkötések nélkül írsz. Hasonlítsd csak össze Gab vagy Cathy blogjáról készült kritikádat mondjuk azzal, amelyiket Vivienn történetéről írtad, és megérted, mire gondolok.

A harmadik és utolsó dolog egy kicsit... más jellegű. Értelemszerűen úgy gondolom, egy blogkritikának az az elsődleges célja, hogy az adott író épülésére szolgáljon, megerősítse a pozitívumait, de rámutasson a gyengeségeire és a hiányosságaira is. Személy szerint én abban hiszek (és ahogy észrevettem, te sem vagy ezzel másképp...), hogy az utóbbiakra kell helyezni a hangsúlyt, hisz a környezet elfogult visszajelzései és a jótékony önámítás amúgy is bőven elég tud lenni, már ha egó legyezgetésről van szó. Mindemellett nagyon fontos az is, hogy egy blogkritika az átlag olvasó számára is nyújtani tudjon valamit. Mutassa be neki a kritika tárgyát, és ha ez lehetséges, szórakoztassa egy kicsit. Nehéz megtalálni az arany középutat, hogy az értékelés megüsse a szakmai igényű hangnemet, de ne váljon szárazzá, élvezetes legyen, ugyanakkor ne érződjön öncélúnak. Ez tényleg egy nagyon komoly kihívás, és sokszor nekem is nehezemre esik belőni a hangulatomhoz és a kritizált bloghoz leginkább passzoló stílust, már ha egyáltalán sikerül. Úgy vélem ezen érdemes és kell is dolgozni, és neked is csak javasolni tudom, hogy amennyire lehet, szorgalmazd ezt az irányvonalat. Egyrészt, mint említettem, sokkal közérdekűbb lesz tőle az írásod, másrészt (és azért ez sem elhanyagolható szempont) te is jobban fogsz szórakozni, miközben dolgozol rajta.

Na, elég volt a feketelevesből meg a bölcs, hangzatos tanácsokból. Mint már fentebb is említettem, Nessa jól ír, és igazán elégedett lehet azzal, amit csinál. A stílusa már a kezdetektől fogva megfelelő, és szép lassan érik, mint ahogy a must forrja ki magából a felesleges sallangot. Érvelése következetes, gondolatmenete letisztult, és kellően személyes hangnemet üt meg ahhoz, hogy könnyű legyen be- és elfogadni, amiket állít. Nessa még akkor is korrekt munkát végez, mikor kötelességtudó kisiparosként ír (ahogy Murakami Haruki fogalmazott a "Tánc, Tánc, Tánc" c. könyvében: kultúrhólapátol...), de az igazi kvalitásai akkor mutatkoznak meg, amikor tűzbe jön, belelovalja magát a dolgokba, vagy ha úgy tetszik, kikattan. Mint mindenkinek, neki is van még hová fejlődnie, de azt hiszem jó nyomon jár.
Nem vagyok híve a pontozásos rendszernek, de feltételezem, hogy elég érthetően fejeztem ki magam, és felesleges lenne kikonkretizálnom azt, amit egy minimális szövegértés mellett bárki felfoghat. Nessa és Anna párosában értékes fegyvertársakat köszönthetünk, remélem, a jövőben is hasonló színvonalon folytatják majd a működésüket, és a képesek lesznek továbbhaladni azon a fejlődési úton, amit kitűztek maguk elé! Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

Kitahito

Megosztás:

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

3 hozzászólás:

  1. Drága Kitahito!
    Szeretném szívből megköszönni, hogy időt szántál a blogunkra. De amiért még ennél is hálásabb vagyok, az a tartalmas, elfogulatlan kritikád. Nem is tudod, mennyit segítettél azzal, hogy leírtad ezeket a sorokat. A negatívumokon, amikre rávilágítottál, igyekszem/igyekszünk javítani, és nagyon igazad van abban, hogy mikor írtam egy adott kritikát azért, mert akartam írni, és mikor azért, mert muszáj volt, hiszen hónapokkal azelőtt rendelték. Jelenleg is épp egy olyan kritikát írok, aminek minden sorát kínszenvedés kipréselni magamból, és ez azért kár, mert egy olyan blogger oldaláról van szó, aki megérdemelné a tartalmas kritikát - úgyhogy köszönöm az inspirációt, hogy kigyomláljam az élettelen, szakszerűtlen sorokat és újult erővel írjam át őket.
    Szoktam olvasgatni egyébként a bejegyzéseidet, kritikáidat is, amikkel nagyon egyetértek, és pont ezért éreztem úgy, hogy bolond lennék nem rendelni tőled... Nem csalódtam benned, minden szavadért megérte. :D
    Nem tudom, hanyadszor írom ezt le, de nagyon szépen köszönöm neked! :D
    Üdv: Nessa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nessa!

      Örülök, hogy ha tudtam olyat mondani, ami az épülésedet szolgálja a továbbiakban. Igazán éretten állsz a dolgokhoz. Ami az említett blogot illeti, ha hónapokkal ezelőtt rendeltek tőled kritikát, akkor tudnak még várni egy kicsit. Tedd félre, pihenj rá pár napot, addig nézz sorozatokat, olvass, vagy csak heverj a szabadban. Közhelyes, de ha megreked benned a gondolat, akkor felesleges erőltetni. A kritika vázlata magától is kikörvonalazódik, ha időt hagynak neki, nem kell tevőlegesen a billentyűzet fölé görnyedve várni, hogy jöjjön az ihlet. Az agyunk pompás szerkezet, a mi aktív közbenjárásunk nélkül is képes tenni a dolgát. Szóval csak türelem! :)
      Ha a jövőben segítségre, vagy tanácsra lenne szükséged, írj nyugodtan.
      További jó munkát!
      Üdv:

      K.

      Törlés
    2. Köszönöm ismét a tanácsot, így fogok tenni - a lustálkodás úgysem esik nehezemre soha. :D
      Szavadon foglak, szóval vigyázz! ;)
      xx Nessa

      Törlés